A FÉLELEM ÁTALAKÍTÁSA

A félelemnek megvan a maga szépsége....a maga kifinomultsága és érzékenysége. Valójában egy nagyon finom elevenség. A szó negatív, de maga az érzés pozitív. Csupán az elevenség része, a törékenység, a kifinomultság része. Ezért engedd a félelmet kibontakozni. Remegj vele, hagyd, hogy megrengesse az alapjaidat, a felkavaródás mély élményként élvezd. Ne alakíts ki semmilyen hozzáállást a félelemmel szemben, tulajdonképpen ne is nevezd félelemnek. Abban a pillanatban, hogy így hívod, kialakítottál egy hozzáállást. Elítéled, máris kimondtad, hogy rossz, nem kellenne ott lennie. Máris őrt állsz, máris menekülsz, rohansz előle. Ezért ne nevezd félelemnek. Ez az egyik leglényegesebb dolog, hagyd abba a dolgok megnevezését. Csak figyeld, milyen az érzésük, milyen a módjuk. Engedd a kibontakozást, és ne címkézd fel, maradj tudatlan. A tudatlanság mérhetetlenül meditatív állapot. Ragaszkodj a tudatlansághoz, és ne engedd manipulálni az elmét. Ne engedd az elmének, hogy nyelvet használjon, szavakat, címkéket, kategóriákat, mert az egy egész folyamatot von maga után. Az egyik dolog összekapcsolódik a másikkal és így tovább, Egyszerűen nézd, ne nevezd félelemnek.