KIÉGÉS ESETÉN

ÉLETÜNK ÁLMAINAK ÚJRAFELFEDEZÉSE

-Jusson el a jól bevált módon mély ellazultságba, és hozza elő legbelső mosolyát, hagyja, hogy felszálljon a szemgödre mélyéből és elárassza az arcát utána engedje, hogy megint behatoljon a bőre alá, és eljusson a csontjáig és aztán megint  kösse össze a szív mosolyával

-Figyeljen befelé és tegye fel magának a kérdést, mikor engdélyezett magának utoljára tudatosan nyugalmat és egy kis megállást és, hogy most meg akarja-e ajándékozni magát egy rövid idővel, amikor ezt teszi

-Ha igen, határozza el, hogy a nyugalomnak ebben az időszakában feltesz magának néhány lényeges, nevezetesen a lényét érintő kérdést, és közben újra és újra visszatér a szeme mosolyához és a szívhez vezető mosolygó hídhoz.

-Emlékszik még, milyen vágyai voltak gyermekként az életre vonatkozóan?

-Ha hirtelen nem jut szébe egyetlen ilyen vágy sem, idézze fel a kedvenc meséjét, a kedvenc mondáját vagy a megfelelő mítoszt, és tegye fel magának a kérdést, hogy mi tette olyan értékessé az ön számára a mindenkori történetet, és hogy mi köze volt a korábbi álmaihoz.

-Milyen álmai voltak fiatalkorában a párkapcsolatokat, a hivatást és az életet tekintve?

-Milyen céljai voltak később a serdülőkor után a hivatást és a párkapcsolatokat tekintve, és mit tudott ezekből megvalósítani?

_Mi lett mindebből és önből?

-Mik a mai céljai? Mi az élete tartalma?

-Túlmutatnak a céljai a családon és a hivatáson, vagy az a veszély fenyegeti, hogy az élete az üres fészekszindrómában vagy a nyugdíjazási sokkban torkollik?

-Mi fog történni, ha egysdzerűern úgy folytatja, ahogy eddig, azon az úton, amelyen most halad? És egyáltalán út, vagy inkább utazás?

-Mit kockáztat, ha újjáéleszti a régi álmokat?

-Térjen vissza ebből a meditációból a már bevált utakon az élet kérdéseihez.